Hát... az új évem nem úgy indult, ahogy szerettem volna. Igazából sosem indult még rosszabbul év. :( A barátom... a volt barátom. Ezzel mindent elmondtam. :( Már nem szerelmes belém, nem szeret többé, nem akar engem. Elmúlt nála az érzés, a láng. :( Nem mondom el a történetet, de a lényeg, hogy egyik napról a másikra történt. A mennyországból szinte a pokol fenekéig zuhantam. Pillanatok alatt. Senkinek sem kívánom azt az éjszakát, azokat a napokat... és azt a pillanatot mikor könnyes szemmel elengedte a kezem és itthagyott.

De tovább kell lépnem. 2 hét telt el azóta. Nehéz még mindig. De az embernek meg kell tanulnia az eszével tovább élni. Másképp nem megy.

Vége a fősulin a vizsgaidőszakomnak, végre valahára. Nincs több vizsgám. :) És ez azt is jelenti, hogy már csak 2,5 évem van itt is. :)

Az élet megy tovább. A szívem elkezdni összeszedni a darabjait. És jó érzés, hogy sokan segítenek ebben. A család, a barátok, az új ismerősök... :) (L)

Most csak ennyi tudok írni. Azaz tudnék sokat, de már nem akarok.

"Látni a szíveddel, a szemeddel lesni..."

"Viszonylag nagy bajom van a szerelemmel, hogy rövidebb a fonál, mint amíg tart az ember..."

"Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém...
Most lopva nézlek és látom, hogy nincsen mit sajnálnom..." /így lesz majd egyszer...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.